2010.
december 31. [évértékelő]
lehet-e sikeresebb évem? - írtam tavaly ilyenkor. úgy tűnik, lehet.
nézzük... sok minden történt idén. (szinte) csak színház. írtam néhány
valamit - főleg a színházról. zenéltünk a fishmojoval, négy új
szám is elkészült, klipet is forgattunk, aztán balu lelépett franciába,
s azóta keressük helyünket. valami lesz. és a színház. a külső csoportokkal
szépen alakult minden - aztán beütött a bumm. bugyin elkészült a műköröm,
azóta is műsoron van, életem egyik legkedvesebb előadása lett. a hegyhátosokkal
utolsó röhögcséges előadásunkat készítettük el, a rómeó és júla halott
aratott - kivéve adácson. (sérelmeztem is!) a kontyfában a koncert
harmadszori felújításával örömködtünk, nagyon kedves tavaszt produkáltunk
együtt. a külvárosiban igazi alkotó és személyiségfejlesztő reggeleket
töltöttünk el, hasznos volt. a fact alakult másként, de két emberke
belépett az életembe, már ezért megérte! aztán őszre megszűnt a külvárosi,
bugyi, a fact és a kontyfa haldoklik. egyedül a hegyhát tartja magát,
nagy durranásra készülünk! ennyi volt az iskolázás. (plusz az eddigi
legjobb tábor!)
és a fészek. elkészült a jemol, lett színházunk. tavasszal háromnővéreztünk,
egy gyönyörű előadás lett kivitelében, zaklatott bevételében. kezdett
alakulni a csapat. át. a fém az évtized egyik tanulsága lett,
okulhat belőle minden amatőr színjátszó: ilyet is lehet! teltházak az
új színházban, turné a nyáron, felejthetetlen merenyei búcsú. és ana
párizsban kezdett új életet. az ősz a határvonalakról szólt. átléptünk
néhányat. a társulat felduzzadt, a színházunkból színház lett, felújítottuk
a káéletet, elkészült az iskolapélda, s a végcélhoz közelít
a gyenge vagyok. ezt már nem nekem kell értelmezni, túlnőtt rajtam
az egész. túlnőtt, de nem nélkülözhet. ez is kiderült. valaki vagyok.
(ha tetszik, ha nem!) amit csinálok, különleges. kevesen tudják csak.
teher és áldás - ahogyan hőseimtől hallom néha. egyre többen szeretnének
az alkotó munkám részesei lenni. és csak nagyon keveseknek engedem.
(múzsából egy is elég.) boldog vagyok-e? nagyon! elégedett? hm. van
hiányérzetem. s mindig is lesz. néha fájnak a felismerések. jó lenne
sokáig együtt lenni sokakkal. de jönnek-mennek körülöttem. maradnak,
ameddig bírják, s lelépnek, ahogy rájönnek az igazságra: ami jó, az
nehéz is. nehéz benne maradni a jóban. ilyen egyszerű mellettem az élet.
(nekem se könnyű, haha.)
jó évem volt.
(és negyven lettem. elviselhető.)
2010.
december 29. [háromnőwér]
(itt
olvashatod)
2010.
december 23. [FészeKarácsony]
2010. december
11.
Milyen érdekes
lett volna, ha Jézus nem fiatalon, hanem érett, bölcs, sokat tapasztalt
és megélt öregemberként járta volna végig az utolsó menetét. Itt tartana
a világ? Még a hit nélküli emberben is felvetődhet egy ilyen kérdés:
milyen emberek lennénk? (Úgy hiszem, ugyanilyenek.)
2010. december 9. [háromnőwér]
(itt
olvashatod)
2010. december 8. [JL]
2010.
december 1. [miaf*sz?]
Nem szeretem,
amikor a kritizált válaszra méltatja az őt elmarasztalót. Nem stílusos.
Most mégis ezt teszem, bár ennek semmi köze a színházhoz, s nem is használom
ki a szakmai médium felületét.
Adácson jártunk a Hegyhát Színpaddal hétvégén, nagyon úgy tűnik, hogy
utoljára. Nem ilyen búcsúra számítottam: "Noha
fájdalmas ilyen sommás ítéletet kimondani, de a zsűri egészének véleményét
csak úgy összegezhetem, ha csalódásnak minősítem a HEGYHÁT SZÍNPAD (Budapest)
bemutatóját (Cziczó Attila: Rómeó és Júlia halott; rendező: Cziczó Attila).
A már több előadásban látott, felszabadult játékkedvű fiatalok mintha
kinőtték volna hamvasságukat és kedvüket, s mintha ők maguk sem értenék,
mit is keresnek a színpadon. Sem a választott forma, sem a téma nem
érte el az előző játékokban megcsillantott tehetséget. Így kicsit szomorúan
néztük, ahogyan a játszók – immáron majdnem felnőttként – csak ágálnak
a színpadon, félkörben állva, ki-bejárkálva, minden különösebb mondanivaló
és izgalom nélkül." (Tóth Zsó)
Miért is? A Hegyhát Színpad valamennyi adácsi (s javarészt valamennyi
őszi) előadása minősíthetetlenül rossz. Nincs vita. Eddig mégis azt
kaptuk a szakértő zsűritől, hogy "csodálatos", "a pedagógia
diadala", "a szeretet árad a színpadról", "angyal
szállt el felettünk" ésatöbbi. Nem! Ez a csapat nem képes hosszútávon
minőséget (önmagukhoz mért minőséget) produkálni. Az ősz a jutalom(játék)é.
Méltatlannak érzem, hogy adácsi búcsúnk ilyenre sikeredett. Noha állszőrzetük,
hatalmas didkóik, mély hangjuk van, ők még speciális helyzetben lévő,
kilátástalan jövő előtt álló gyerekek.
És még!
Az egyöntetű zsűri egyötöde néhány hónapja fesztivál fődíjjal jutalmazta
ezt az előadást. Az egyöntetű zsűri másik ötöde néhány hete áradozott
a csoportról. Az egyöntetű zsűri jórésze mintaként szokta emlegetni
a Hegyhát Színpadot. S nem az egyöntetű zsűri, de jónéhány másik szakember
felismeri a határokat és lehetőségeket: idő-tér-képesség stb.
Az egyöntetű zsűri utál engem, mint a szart. Nem értem, miért. Hiszen
az egyöntetű zsűri fele néhány hónapja még engem akart a szövetség elnökének.
(Nem vállaltam.) Az egyöntetű zsűri fele nem akarta, hogy lemondjam
az elnökségi tagságomat.
Pofátlanság a Hegyhát Színpadon keresztül belémrúgni! Úgy, hogy az egyöntetű
zsűrit nem érdekli, amit csinálok, hiszen rengeteg más felület lenne
a picsánrúgásomra.
Valaki nem őszinte. Valaki pofára osztályoz. Tipikus. (Iskolapélda.)
2010. november
24. [tél van]
2010. november 22.
Műköröm
felújítás, Káélet premier után, Iskolapélda bemutató előtt
vagyunk, s majdnem elfeledkeztem legjátékosabb csapatomról. Hétvégén
búcsúzunk Rómeótól és Júliától, s búcsúzunk a komédiázástól is. Drámai
hónapok köszöntenek be az otthonba.
Hét év után szinte már az én otthonom is...
2010. november 20.
Kilenc lelkes,
bár elcsigázott ember. Egy hét múlva premier.
2010. november 8. [Dani16]
2010. november 1. [premierhónap]
2010. október 26. [bölcsesség]
A láthatatlan
emberek egymást látják
-
mondta Ármin Sepárdanezredes hangján.
2010. október 22.
Holnap minden
bizonnyal ismét megrendülten, alázattal, tisztelettel, azaz méltón emlékezik
majd ez az ország.
2010. október 17. [Sári eljött.]
Két nap alatt
három előadásunk volt. A hegyhátosokkal végre újra együtt játszottunk,
ki tudja, hányadszor! De itt van a Káélet és a Műköröm.
Két csapat, két nagyon erős csapat, két olyan előadás, amit nyugodt
szívvel - és nyugodtan! - küldök bármikor színpadra. Mert akarják a
színházat! És ott van még másik öt emberke az Iskolapéldából,
és ott van még az a tizenvalahány fiatal Ritáéknál. Jó nagy közösség
lett ez a Fészek! Jó.
2010. október 17. [Amúgy... szereted az őszt?]
Szeretem. Az
a kedvencem. (Veletek!)
10. 10. 10. 10:10 [jemolpanoráma]
2010. október 9. [JL70]
Hetven
éves lenne! Ha lenne... Sírok, nevetek, giccsbe hajlok, átlényegülök,
rajongok, azonosulok, Ő vagyok.
Hm. Emlékszem első találkozásunkra. Harminc éve történt.
Ötödikes voltam, apu hozott haza egy lemezt - szokás szerint -, csókolóztak
a borítóján - kivételes ajándékként. Aszta! Egyből meghallgattam. (Közben
a csókot néztem. Éppen tanulmányoztam a szerelem legnyálasabb érintkezési
formáját, legprofibb mesterem Petrocelli volt - minden epizódban
legalább kétszer smároltak!) Hallgattam a lemezt, s az első dal nagyon
megtetszett. Áolájf-tugedör-iszoopresön... Leírtam.
Azt is megnéztem, ki énekli. John Lennon.
Kérdeztem aput, hogy ki ő? Néhány napja halt meg. Hogyan? Lelőtték.
Negyvenéves volt. Amennyi most én.
Hatodikban megalakítottuk a zenekart. Galaktika! Zenélni nem tudtunk,
de gyorsan kiosztottuk a hangszereket - nekem a gitár jutott -, amin
majd játszani fogunk később, és nekiálltunk dalt írni. Mondtam, hogy
van egy jó szám, a Starting Over. Nem ismerték, de elfogadták
döntésemet. Magyar szöveget írtunk hozzá. "Volt egy srác, Pinookió..."
Eddig jutottunk. Mert rájöttünk, hogy ez nem megy nekünk. (Csak angolul
jó. Ahogy éneklik.)
Sajnáltam. Mert olyan akartam lenni, mint az énekes a borítón.
Úgy
akartam csókolni, ahogy ő!
Később
találtam otthon két Beatles lemezt. Revolver, Let It Be.
Jé, az is Lennon! (Apám szerette.) Aztán
apu szerzett egy gitárt és hozzá tanárt, Tanbát. A többi már ismerős
sztori. (Történelem.) Így lettem azzá. Ami vagyok.
Thank You, Mr. Lennon! (Ilyennek képzeltem
el...)
A
'Double Fantasy'
lemez, rajta a (Just
Like) Starting Over. (És az a csók.)
2010. október 8.
Ma évadnyitó!
Első kiállításunk megnyitója - Imre 'Imus' Gábor képeivel -, majd Műköröm,
aztán felvillanások a Gyenge
vagyok, az Iskolapélda,
és a Káélet egy-egy jeleneteivel. Izgulunk!
Mert kezdődik...
2010. október 2.
Próbálom megfejteni,
miért vagyok más. Tegnap találtam egy "kapaszkodót".
Elolvastam Gabnai Katalin (egy ikon) kétévnyi kritikáit, melyeket részben
amatőr előadásokról írt. Semmiben nem értünk egyet.
(Vagy minden út Rómába* vezet, vagy rossz úton járok! Hm.)
*Spárizsba(?)
2010. október 1. [évadnyitó]
2010. szeptember 24.
Alkotni jó.
Annyira jó, hogy elmondhatatlan. (Persze, ha az ember a beszédet használja
hozzá, akkor elmondható!) Leírhatatlan. (Persze, ha az ember ír, akkor
leírhatja.) Nem folytatom. Hallgassátok meg fiatal barátom első szerzeményét.
Zene. (Nagybetűvel!)
(Serei
Dániel: Reverie)
2010. szeptember
22. [drusza]
"Minden
nedves, minden nehéz.
A nyomor országairól
térképet rajzol a penész.
S amott a kopár réteken
rongyok a rongyos füveken
s papír. Hogy’ mászna! Mocorog
s indulni erőtlen..."
2010. szeptember 20. [hangulat]
2010. szeptember 19.
A
mai nap megtapasztalásai. 1989-ben még minőséget lehetett venni dajcsemárkáért.
(Dani falán még virít a vasalt Pink Floyd poszter.) A Blikknél
értelmes emberek újságírnak. (Ja, hülye olvasókat csak nemhülyék tudnak
kielégíteni.) Minden feltalálható többször is. (És
ettől mindenki boldog. ) Bal és jobb egykutya. (Ez
új?) Ja, és lopni nem bűn. (Gáz
nincs.)
2010.
szeptember 13.
Ma
befejeztem idei harmadik 'nagy' drámámat. Iskolapélda a címe.
Sokat írtam az elmúlt tizenkét hónapban. (Műköröm,
Rómeó és Júlia halott, Párizs, Gyenge vagyok) Sok
színjátékszöveget. Most kicsit abbahagyom. A következő egy évben megírom
a regényt. A trilógia befejező részét. Ina és Öcsi lesznek társaim
nyárig. Aztán jön majd valami új. Már várom!
2010. szeptember
7. [részlet]
"Kedves
kolléganőnk, Balla Bori, Párizsban kezd új életet. Nagyon fog hiányozni
nekünk..."
2010. szeptember 3. [Apu meg a Pince]
2010. szeptember 1. [Dani+Ármin]
2010.
augusztus 24.
Épül-szépül a JEMOL. Takarítanak a
fiatalok, ezerrel, az erő Bandi, a kecsesség Klaudia és Vera, és persze
a többiek. (A képen Dédé porszízik.)
És készül az öltözőgaléria is, a tervező-kivitelező párosal. (Mátéval
és Andrissal.)
2010.
augusztus 15. táborképek
2010. augusztus 8. hajnala [tábornapló]
Jó volt itt
lenni, Merenyén. Jó volt látni, ahogy napról-napra alakul a csoport
és az egyén. Jó volt látni, hogy mi minden lehet egy szóból, gondolatból,
egy emberből. Jó
volt tervezgetni, beszélgetni,
magyarázni, hallgatni, együtt
lenni.
(Nagyon jó volt együtt lenni!)
Jó volt ez
a hét. Hogy egészen pontosan milyen? Majd egyszer elmondom. Most egy
időre leállok a blogolással.
Az biztos, hogy valamilyen szinten ez egy búcsútábor is volt.
Jövőre más lesz. Ha lesz!
Még átgondolom.
Árrrrrrivedercsi!
A hét párbeszéde:
- Milyen cipőd van?
- Gyógy.
2010. augusztus 7. [tábornapló]
Az utolsó reggelre
ébredtünk. A zúza naggggyon jól sikerült, ahogyan az éjszaka is. Éjfélkor
volt egy kis lelki eligazítás, talán hatott, talán felesleges volt,
de az utolsó-nap-szindróma már megkezdte működését. (Gallai bácsi is
mogorva.) Mégis, bár minden évben ezt mondom, ez volt a legjobb táborunk
eddig! Holnap majd összefoglalok. Most mindenki készül az estére (sajátos,
cziczótáboros tempóban), a nap erőlködik, az eső szitálkodik, a legszebbek
mosogatnak. És ma mondtam ki először, hogy hiányzik Ana. (A nevetése.)
Hm.
Lázasan készülünk,
belámpáztuk az egész udvart, senki nem tudja, hol a helye, a zenék össze-vissza,
mégis mindenki vigyorog. Ja. Megjöttek Tibiék. (Ezért?)
Megmutattuk.
Az olasz. Már a cím is jól sikerült, de maga az etűdsor: remek lett!
Még én is lestem, pedig tudtam, mi várható. Fegyelem, lendület, tempó,
és sok-sok alakítás. Mindenkit önmagához mérek, persze, de még így is.
Nagyon jól éreztem magam. Hm. Jól sikerült a töltöttpaprika is. Csak
az a... a szokásos búcsúeste. Az sosem jön össze. Ezért most annyira
nem jó a kedvem. De a csapat, a táborlakók, ők nagyon ott vannak a szeren.
(A kocsmában.)
2010. augusztus 6. [tábornapló]
Esős délelőtt.
Lassú élet. Hosszú órák. Pihenünk. Játszunk. Filmet nézünk. Főzünk.
(Királyi többes.) Tegnap éjjel, az ablak-monológok után önismereti
játékot játszottunk. Nagyképűen azt mondtam, hogy előttem nincsenek
titkaik. Kiderült, hogy előttük meg nekem nincsenek titkaim. Filóztunk
egy sort azon, miért nem beszélünk. Kimondani - nehéz, magunkban tartani
- fájdalmas. A jelek segítenek. Az üzenetek. Ezt gyakoroltuk: hogyan
üzenjünk érthetően? (Nem könnyű.)
És meglepő módon holnap este bemutatjuk 'Az olasz' című etűdsort. (De
hogyan?) Mellékelem a forgatókönyvet, vagy jelenetsort - senki sem érti
rajtunk kívül, de ettől még megér egy archiválást.
1. az olasz
2. hárman
3. rohanás
4. álomférfi
5. katonalány
6. üvegek
7. felülről
8. vendéglátás
9. dezertálás
10. vadászok
11. foglyok
12. játék
13. apátlanul
14. színek
15. rémálom
16. füst
17. búcsúmonológ
Ennyi lesz. Most ezen dolgozik mindenki, a következő 24 óránk erről
szól. A három lány - Ancsi, Nanni, Zsófi - bemutatta jelenetét a kisház
előtt. A tábor legerősebb, legösszeszedetebb kis történetét láttuk.
(Holnap mindenki láthatja.) Igen. A Fészek Színház egy jól működő drámaműhely.
Hogy hogyan, és miért, hadd ne én válaszoljam meg. Este megnézünk két
Tabaren komédiát, megfőzöm a zúzapörköltöt (egy nappal korábban,
mert ennyire fontos a szombati bemutató!), és hajnalig beszélgetünk
megint - szerintem.
Jó itt lenni. Véget ért a vendégeskedés. Itthon vagyunk.
2010. augusztus 5. [tábornapló]
A táborlakók
jellemzői: koszosak vagyunk, csúnyán beszélünk, hosszúak az éjszakáink,
ezért álmosak vagyunk, együtt eszünk, iszunk, játszunk, alkotunk, lélegzünk.
Néha vannak kivételek, de elhesegetjük őket. Hm. Megérkeztünk az éjszakai
túráról. Mi kell egy ilyen kiruccanáshoz? Víz, csoki, hálózsák, térkép,
laptop, mobil, térerő, nutella, Dédé. Mindet vittük, mindet (ki)használtuk.
Szokás szerint eltévedtünk, új terep, új utak. Már napfényben hajtottuk
le fejünket egy mesés tisztáson. Ezért mentünk. Egykor indultunk, délben
már itthon voltunk. Jöhet az ebéd, aztán a jelenetezés.
Jelentem, a
hősök elbuktak. Elmaradtak a jelenetek, mindenki fáradt volt, szanaszét
heverő túrázókkal volt tele az udvar. Pedig a téma is jó lett - egyszerűen:
a búcsúzás -, állítólag az ötletek is felhasználásra érdemesek. Nem
baj. (Majd
holnap!) Pihenőnapot
tartottunk. Kivéve Andrist! Az esti program egyetlen színpadképes embere
volt ő, aki egy aprólékosan kidolgozott, átgondolt, érzelmekre építő
monológgal lepett meg minket. Megérdemli a tapsot. (Ami egyébként a
táborban nincs. Csak ritkán.) És eljött az éjszaka, az eleddig homályban
szuszogók is előbújtak, újra életrekelt a tábor. Meg a vihar. Hajnalig
zuhogott, villámlott, dörgött, így a fenyőfa-monológok bekerültek a
nagyterembe, egy reflektor és az ablak közé. (Így lett belőlük ablak-monológ.)
A tér megtette hatását, a tavalyihoz képest sokkal csendesebb, fájdalmasabb
lett az éjszaka. Olyannyira, hogy kivilágosodásig folytattuk a nyomasztást
egy játékkal. Őszintének lenni jó. Csak nehéz.
2010. augusztus 4. [tábornapló]
Reggeli után
egy rövid tréninggel készültünk az esőnapra, öt tegnapról átcsúszott
jelenet következett. Elsőként Nanni és Zsófi végre megajándékozott azzal,
amiért rajongok értük. Gyönyörűszép történetet meséltek el, ugyanúgy.
(Gyönyörűen.) Guszti és Andris Pasolini Jézusát megidézve száguldott
velünk végig a Rákóczi utcán. Merenyei színházat kaptunk tőlük. Bandi
és Tóni ősi-mai komoly(talan) rítustánca szép munka volt. Vera ás Léra
mély alázattal, és szemmel látható akarattal álmodott nekünk egy álomférfit
a kör közepére. Végül Dani és Máté nevettetett könnyesre minket ősember
táncukkal. Két merész test és humor, mindez magas szinten. Más volt
a ma - a tegnapi ágyas jelenettel együtt -, mert komoly munkát és elszánt
akarást láttam a fiatalokban. És rengeteg szimmetriát. Érdekes. Nekik,
nekem, ez a szertartás.
Ebéd után az
első locsolást is megtartottuk. Nanni, Évi, Máté vitte a prímet, tíz
pohárral. (G*cire.) Ramóna, Bandi, Dorcsa, Vera száraz maradt. (Mert
jók).
Estére szabadon
választott témák alapozták meg a táborszínházat. Véglegesen kialakult
a szombat esti bemutatónk szerkezete, erre építhetett mindenki. Zsófi
és Nanni most Balázzsal készült, s egy látványos, misztikus, érzelmes,
de érthető etüddel ajándékozott meg minket. Egymásra talált a két lány,
s szép volt, ahogy Balázst beavatták a színházcsinálás önmegvalósító
mámorába. Máté, Dorcsa és Dani időben, térben, érzelmek keltésében kalandozott
(nem el!), néha nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk. Jellemző a
társaságra, hogy erős vizuális képekkel ajándékoznak meg bennünket,
ami nem véletlen, hiszen a környezet alkalmas erre, vétek lenne nem
kihasználni! A két Andris és Vera egy nagyon karakteres álmot álmodott
meg - a többiek is ezen dolgoztak, csak kevésbé erős formákkal -, csak
lestünk, ahogy játszottak a szimbólumokkal, hanggal, térrel, érzelmekkel!
Szép munka, nekem az este nyertesei voltak ők. A két új lány - Gina
és Léra - két régi sráccal - Tónival és Gusztival - borzolta az éjszakát,
szintén erős álomfejtéssel, bár más, valósabb megközelítésben. Bátrak
és színesek voltak a fekete-fehér képben. Ahogyan Dédé is, aki egymaga
élte át rémálmát, tökéletes színpadképet és karaktert alkotva. Ennyi
volt, és hol van a vége? Hibák persze vannak, közösen beszéljük át a
jeleneteket, de ilyen széles, sokszínű, átgondolt, erős színházcsinálást
nem vártam, nem várhattam a táborban. Mégis sikerült. Köszönöm.
És elindulunk az éjszakába, kezdődik a túra. De ez már a holnap krónikája.
2010. augusztus 3. [tábornapló]
A reggelek. Ahogyan előbújik mindenki, némán, álmos szemekkel, majd
egyszer csak együtt ülünk az asztalnál. Tetszik. Két nagyobb feladat
várt ma a csapatra. Elsőként a kijelölt párosok dolgozhattak a napi
témán: 'szertartás - várakozás, mindhiába'. A színpadunk a falu, így
mindenki szétrajzott. Ezekre a feladatokra van a legtöbb idő. Elmélyülni,
kidolgozni, átgondolni. Aztán megjött az eső. Ezért egy jelenetet néztünk
csak meg, a többiek holnap ebéd előttig várhatnak. Dédé és Balázs mozgásjelenete
kidolgozott, érett(?), összeszedett színház lett. Jó volt nézni, ahogyan
figyelnek egymásra - karakterek, játszók egyaránt. Estére szobaszínházakat
csináltak bátor jelentkezők. Négy alkotás készült el. Három komoly,
meg egy komolytalan. Dédé, Zsófi és Vera annyira sokkolt, hogy sem a
szobából, sem a jelenetből kilépnünk nem sikerült könnyen. Nannival
egy tavalyi citroenszínházas jelenetet folytattunk. Ez a lány egyre
érettebb ember és színész. Messze még a vége, de milyen lesz az? Tóni,
Guszti és Gina megröhögtetett(?), a szokásos vígjáték szösszenetet láthattuk
tőlük. A végén három fiú - Andris, Máté, Balázs - megcsavart, fájdalmas,
de ugyanakkor cinikus jelenete zárta a sorozatot. Estére önismeretei
tréninget szavaztak a táborlakók, Anikó hajnali kettőig zsigerelte a
társaságot. Ki volt bátor? Ez egy gyakran visszatérő kérdés Merenyén.
Úgy tűnik, egyre többen. Keressük az 'ént', sokan közel kerültek már
hozzá. (Magukhoz.) A közösség segít. Ezért van. Volt miről beszélgetni
hajnalban! (Közben körvonalazódik a szombati színház témája. 'Az olasz').
2010. augusztus 2. [tábornapló]
Elkezdődött.
(Tizennyolcan lettünk végül.) A szokásos eklektikus társaság jött össze
idén is. Kezdők, nemkezdők, érdeklődők csinálnak együtt színházat. Érdekes.
Délelőtt alapoztunk, összerázódni látszik a csapat - nagy szó! A délutáni
feladat pároknak szólt (kijelöltem mindet), egy 'harmónikus állapot
megszűnése' volt a témacím. Bandi és Máté mozgásszínházi jelenete lepipált
ma minenkit. Arcok, erő, gondolatok - ez jutott eszünkbe róluk. Zsófi
és Nanni biztonsági produkciójánál többre számítottam, bár tudatosították
mindenkiben, hogy (szinte) mindent tudnak a színházról. Tóni kedvesen
segítette Ramóna első megszólalását drámai helyzetben. Dédé és Balázs
szórakoztatott, a helyszínválasztás tökéletesre sikeredett, ahogyan
Vera és Andris jelenetében is, ez utóbbinál sikerült megfelelni végre
a feladatnak is - egy remek ötletet felhasználva. Estére elkészültek
a dodgeszínház produkciói. Zsófi és Andris remekbe szabott irodalmi
jelenete vitte el a serleget. Tóni és Guszti az életet játszották, a
két új lány, Gina és Léra szintén, bár utóbbiak próbáltak valamicske
elszakadást produkálni a valóságtól - kb. ilyen szinten, mint ez a mondat,
de a lényeg, hogy akarnak! Dédé és Andris remek ötletet dolgozott fel,
Ancsi és én beszarattuk a nézőket, nekünk mozgószínházunk lehetett,
mentünk is éjfélkor a temetőbe. Vera és Bandi moralizált (keményen),
Nanni és Balázs mélydrámával sújtott le ránk (nagyon keményen). Hajnalban
feküdtünk le. Az eddigi legnagyobb eredmény, hogy a fiatalok önállóan
is tudnak időt eltölteni. (És nem szabadot, hanem hasznost!) Ismerkedünk
egymással, a határokat még nem próbálgatják a fiatalok, van néhány látható
'akarat' (Balázs például), s van rengeteg szó: beszélgetünk. Ez fontos,
hiszen a 'cziczószínház' legnagyobb kritikája - mostanában hallottam
-, hogy fizikálisan és pszichésen nem terhelem maximumra a színészeimet.
Így is van. Gondolatokban viszont határ a csillagos ég. (Legyen ez egy
iskolapélda!)
2010. augusztus 1. [könnyesbúcsú]
Se Fém
már, se Ana...
2010. július 31.
Harmadik napja
hajnalozunk, tegnap tortával!, közben az esőt lestük, majd kettő körül
nekiálltunk fényezni. Aztán feljött a nap. És ma búcsúzunk. Nevetve,
sírva, hangosan, csendben, ahogyan azt kell.
2010.
július 30.
Éljük a nyugodt
merenyei életet, jókat eszünk, dumálgatunk, este még buliztunk is. Színpadot
még nem építettünk, mert vagy hőség van, vagy esik. Ellenben megismertük
a falu múltját, jelenét, a helyieket, a kocsmát, tavat, boltot, templomot.
Mint afféle lelkes turisták, úgy leledzünk itt. Jó. Közben persze a
fejünkben motoszkál, hogy még egy nap, s fémtelenek leszünk. Milyen
lesz? (Ancsi ma születésnapos, éljenéljen!)
2010. július 29.
Hajnali 6.30
van, Merenyén ülök az udvaron, ami azért vicces, mert hajnali négykor
feküdtem le a színpadon - szintén az udvaron -, előbb egy szúnyog, majd
az eső, végül a fűnyíróemberek nem hagytak aludni. Ezért átmentem a
kocsmába egy jóféle kávéért, s most azt iszogatom. Hm. Tegnap megjártuk
Kapolcsot, egy kedves, apró faluházban játszottuk a Fémet,
nagy-nagy sikerrel (tényleg!), zseniális
lányokkal, pityókás*
Sütivel, egy korrekt Somával, s kalandos előzményekkel. (És utózményekkel.)
Elindult a turné, van még... ööö... tizenegy nap, egy búcsúfém,
meg egy tábor. Jól indultunk. (Dédé frankón bepalizott mindenkit. Egy-egy.)
Partitájm! (Ááááá! - Palya Beja)
* matarészeg
2010. július 28.
Miért ír nyilvános
naplót az ember? (Én.) Okok.
Magamutogatás
* Ki vagyok, mi vagyok, mit miért teszek, mennyit, mennyiért, honnan,
hova, kinek, kivel? Tudja meg mindenki! (Azt is, hogy mekkora
vagyok.)
Mert szeretem a népszerűséget.
Vélemény * Ezt is. (Tudja meg mindenki!)
Közösség * Főleg a barátaim, családom, érdeklődőim.
Szakma * Hogy mit csinálok.
Rejtvény * Persze kódolom, elég sűrűn.
Titok * Magamnak is üzenek. (Mert néha nem szeretem a népszerűséget.)
Archívum * És visszanézhetem az életem. (Papíron már macerás.)
Hát így. Ezért.
2010. július 27. [holnap / fém]
2010. július 26. [Annanap.]
Borzasztó napom
volt. Inkább röhögök rajta, pedig az agyam is szétdurranhatna! De nem!
Mert volt egy nyugodt percem. Álltam ott, semmire nem gondoltam, csak
néztem a követ, s olyan erős valamit éreztem belül, amit csak ritkán
érezhet az ember. Ragaszkodás, összetartozás, vagy szimplán szeretet?
Már régen elhaványult, de tudom, hogy valamikor, az elején, ez volt
a legfontosabb. A minden. Ezért megnyugodtam. Sem Ármin, sem Dani nem
felejti el soha. Nem tudják elfelejteni. Lett. (És
megmarad.)
2010. július 25. [miért?]
televanatökömapöcsfejekkeldenagyon
2010. július 24. [Szegeden volt az első.]
Tizennyolc év
után voltam ismét a Thealteren. Rossz hangulatú is lehetett volna az
egész, hiszen a VI-os kategória körüli bonyodalom és/vagy szarakodás
betett mindenkinek - kivéve minket, akik még nem regisztráltunk. Ez
jó vagy rossz? Ki tudja. Az előadás nagony kellemes és kedves volt:
színpadon és nézőtéren egyaránt. Élveztük. És utána is, együtt lenni!
Nanni gyümölcslevest vacsorázott - elvitelre. Soma szövege: "Mennyi
a vörösbor? Akkor maradok inkább a somlóinál." Szépnek tűnik ez
a FÉMbúcsú. Még kettő lesz. Kár!
2010. július 23. [Ki a gyenge?]
2010. július 22. [holnap / fém]
2010. július 21. [daninap]
Mi a jó Ámerikában?
A gagyizene - innen sokan így mondjuk a kantrit - is tökös. Ja,
könnyű nekik, nagy ország, nagy lehetőségek. Itthon bezzeg... max nagyarcok.
(Ugye, fijjam?)
2010. július 20.
A 'Befogadó
Színházak Társulása' és a 'Független Színházak Szövetsége' a következő
sajtónyilatkozatot tette a VI. kategóriába sorolt színházak pályázatának
befagyasztásával kapcsolatban.
Az
Előadó-művészeti Törvény alapján a VI-os kategóriába sorolt független
társulatok 2010-es működési támogatásáról született döntést 2010. június
14-ig kellett volna nyilvánosságra hozni.
A VI-os kategóriába 108 regisztrált szervezet tartozik, mely szervezetekben
2000 művész és művészeti munkatárs dolgozik. Ez a kategória gyakorlatilag
a teljes független előadó-művészeti szférát lefedi (a teljesség igénye
nélkül: Bozsik Yvette Társulat, Frenák Pál Társulat, Szegedi MASZK,
Merlin, MU Színház, Pintér Béla Társulata, Stúdió K, Szegedi Kortárs
Balett, Szkéné, Tűzraktér, Zsámbéki Színházi Bázis...).
A VI-os kategóriába tartozik a kortárs táncélet 90 százaléka.
A VI-os kategóriába tartozó szervezetek évente 6000-nél több előadást
tartanak, mely előadásokat 1,2 millió néző látogat.
A VI-os kategóriába tartozó színházak, táncegyüttesek és bábszínházak
a magyar kulturális élet külföldi megjelenésének meghatározó szereplői.
A VI-os kategóriába tartozó szervezetek 2010-es működési támogatására
a szakmai kuratórium június 2-án megtette javaslatát, de a miniszteri
döntés a mai napig nem született meg.
A döntés hiánya miatt az összes szervezet csőd közeli állapotba került.
2000 munkatárs egzisztenciája és munkája van veszélyben, 2000 munkatárs
jelentős része 3 hónapja nem kapott fizetést. A társulatok és színházak
mostanra már kezelhetetlen tartozásokat halmoztak fel. Fesztiválok indultak
és indulnak e pillanatban is ismeretlen finanszírozási háttérrel. A
helyzet kilátástalan.
A színházak támogatásának finanszírozási struktúrája:
Állami fenntartású színházak támogatása 9 milliárd Ft.
Önkormányzati fenntartású színházak támogatása
- önkormányzati keretből 10 milliárd Ft
- minisztériumi keretből 13 milliárd Ft
Összesen: 32 milliárd Ft
A VI-os kategóriába tartozó színházak az önkormányzati színházak minisztériumi
támogatásának 10%-át kapják, ami 1,3 milliárd Ft, mely összeg a teljes
színházi struktúra támogatásának 3,8%-a.
A
VI-os kategóriába tartozó színházak néhány külföldi megjelenése a több
százból:
Avignoni Fesztivál - Mozgó Ház Társulás
Berlin - Szputnyik Hajózási Társaság, Élőkép Társulat, Maladype Színház
Edinburgh Fesztivál - Bozsik Yvette Társulat (háromszor), Merlin (háromszor),
Artus
Kairói Nemzetközi Fesztivál - Artus (kétszer), Finita la Commedia, Juhász
Kata, Közép-Európa Táncszínház
Párizsi Őszi Fesztivál - Pintér Béla és Társulata
Pritthvi International Festival (India) - Merlin
Szarajevo Nemzetközi Fesztivál - Tünet Együttes, Közép-Európa Táncszínház
Theatertreffen, Berlin - Szputnyik Hajózási Társaság
Theater der Welt - Pintér Béla és Társulata
Unidram Fesztivál - Frenák Pál, Hólyagcirkusz, Finita la Commedia
A VI-os kategóriában dolgozó művészek több, mint 160 állami kitüntetéséből
Kossuth-díjat Bozsik Yvette, Csákányi Eszter, Jeles András, Juronics
Tamás és Markó Iván kapott.
Ez a terület a magyar kultúra megkerülhetetlen része. Nem sorvadhat
el!
Budapest, 2010. július 15.
[BSZT/FSZSZ]
Update. Ezt
is tudnunk kell.
2010.
július 19. [árminszótár]
Lúzerbusz.
(A bassszus helyett.)
És a közös
kedvenceink: Teal'c, O'Neill, és a többiek.
2010. július
18.
Beleszaladtam
egy csapdába. Innentől minden drámámban meg kell jelennie a frédibéni
motívumnak. Jó. Már most röhögök, mert kitaláltam, hogyan kerülnek be
az 'Iskolapéldába'.
2010. július 17.
Egy éve Zsámbékon
írtam lelkesen, erről jutott eszembe, hogy van nálam a fiókban egy 'Senkiföldje'
is. (Ilyenekkel.)
Volt
egy ember. A neve Ármin volt. Épített egy házat. Kerek volt a ház. Mint
egy félbevágott alma, úgy tűnt távolról. A ház felében ágy állt, asztal
és szék, szekrény, polcok, a falon tükör, és egy kép. Önmagáról. Ármin
csak magát látta. Ott élt. A ház másik felében asztal és szék, szekrény,
polcok, lavór, benne tiszta víz, és szerszámok, szerszámok mindenütt.
Ott alkotott Ármin. Minden reggel kiállt a ház elé, és várt. És amikor
jó napja volt, az égből lehullt egy gyermek. Ármin elkapta, és a házba
vitte. És szerszámaival kijavította, a tiszta vízzel lemosta, és az
ágyában altatta, az asztalnál megetette, majd útnak indította. És megint
kiállt a ház elé, és várta a következőt. Isten dobálta neki a gyerekeket.
2010. július 16. [fishmojo]
Vagy csönd
lesz sokáig, vagy... nem.
2010. július 15.
Éppen egy drámaírás
kellős közepén vagyok - címe: 'Gyenge
vagyok', s elkészült az első változat! -, amit persze szeretnénk
színpadra állítani az elkövetkező tavasszal. Zsófival és két 'hírességgel'.
Két hölgyemény ihletett - Zsófi és Hajni -, meg persze a szorongásaim.
Szépet és elrettentőt akarok megmutatni a világnak. Még van munka bőven,
de alkotni - nincs ennél jobb!
Ezen elgondolkozva eszembe jutott, hogy valamilyen szinten értékelem
az előző három komolyabb rendezésemet. (Már sokan megtették eddig is,
de mégis más így, haha.)
'FÉM'.
Olyan régóta játsszuk, hogy szinte már nem is emlékszem, hogyan készült.
Azt tudom, hogy egy siker darab volt, s nehéz lesz megismételni. Mit
gondolok róla? Eltrehánykodtuk. Én is. Annyi minden lett volna még benne,
csak belekényelmesedtünk az újszínházba. Így utólag kicsit sajnálom.
Persze az is tény, hogy igazán nem voltak partnereim a fiatalok. Nem
hinném, hogy ez az én hibám lenne. Lehettem volna akaratosabb, s figyelhettem
volna a megérzéseimre. A lányokat nagyon szerettem az előadásban. Az
újabbakat főleg. Anna, Zsófi, Nanni és a többiek igazán átérezték, s
tettek is érte, hogy méltó legyen helyzetéhez, helyéhez a Fém.
Láttam a hibáit a rendezésnek, a játéknak. Az a baj, hogy az erényeivel
is tisztában voltam, s túlságosan elégedett lettem az eredménnyel. Most,
így a vége felé, megpróbálok azért néhány újítást. Megérdemli mindenki.
Mikor lesz még egy ilyen lehetőségünk? Nem tudom. Egy erős dráma mindenképpen
kell hozzá. (Már írom.)
'HáRoMnőVÉr'.
Nagyon kedves, összeszedett, s kalandos sorsú előadás lett belőle. Összehasonlítani
persze nem lehet az előbb említett abszurddal. Sem színpadi jelenlétben,
sem elképzelésben nem értük el azt a szintet. Viszont egy kis ékszerdoboz
került a színpadra, annyira szép volt a látvány, a jelmezek. Ancsi,
ugye... Hatalmas alakítást láthattam a három nővértől. A többiek gyengécskére
sikeredtek. Van, aki így is bájos tudott maradni, van, aki nem. Annak
ellenére, hogy az elképzeléseimet, ötleteimet érthetővé tudtam tenni,
puha voltam a rendezésben. Persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a
darab elkészültének körülményeit. Egy csoda, hogy egyáltalán színre
vittük! De nem hagyom annyiban, életemben először és utoljára csináltam
színházra hasonlító valamit, a nyersanyag, a téma többre hivatott.
Én is. Megvadítom, felerősítem a főmotívumo(ma)t, s egy nagyon erős
előadást csinálunk belőle. Nyárra. Persze kell hozzá három nővér is...
'Iskolapélda'.
Félkész. Mégis érdemes már most beszélnem róla. Sikerült valamit nagyon
elkapnunk, csak megtartani is tudjuk! A téma annyira bárgyú, hogy tényleg
felnagyítódik mellette minden ötlet, érzelem, játék. A legerősebb és
leghasználhatóbb "emberanyag" jött össze, csak maradjon is
így őszre! Az kiderült az elmúlt egy-másfél évben, hogy van "stílusom",
s vannak különleges érzékenységű, tehetségű társaim hozzá. Megtaláljuk
egymást valahogy. Ez annyira jó, hogy a még jobbra, még tökéletesebbre,
még magasabb szintek elérésére ösztönöz. Nagyon szeretek velük lenni,
együtt alkotni. S nagyon várom a végső(?) verziót. A Fém méltó
utóda lehet. Annak kell lennie! (Jobbnak.)
Itt tartok, tartunk. A 'Műkörömről'
is írhattam volna, vagy a készülő 'Káéletről',
de az egy másik téma. Az érzelmek színháza, s nem hinném, hogy ez a
közre tartozna! Mily' költői a nyelvezetem! Hm.
Írok, mint a gép. Így állunk. (Így állok.)
2010. július 14.
Mekkora már,
hogy úgy lettem fontos része egy produkciónak, hogy közöm alig van hozzá.
Szinte semmi. Négy nap kemény munkája, egy jó szöveg, egy rakás érdekes
gondolat, ennyi. Fasza.
Itt
van.
2010. július 13.
Huszonnyolc
éve ilyentájt ácsorogtunk öcsémmel a bolgár tengerben. Véknyak, vidámak,
és fiatalok voltunk.
2010. július 12. [azíróír]
Giccset giccses
környezetben lehet írni. (Sokaknak sikerült már.)
2010. július 11.
Sokat vagyok
mostanában Danival és Árminnal. Van időm gondolkozni róluk. Figyelni
őket. Ráadásul pont egy apás témát írok, így komoly irodalmat
szívtam magamba. Jó néha igazolni a jót. És rossz (f)elismerni a rosszat.
Danitól kaptam születésnapomra két válogatás dévédét. Teljesen elfelejtettem.
S ma nagyon finoman, de nagy szeretettel emlékeztett rá. Van stílusa
a nagyfiamnak. Ármin pedig megint nyelvészkedik. Az igen helyett azt
mondja: hát persze! A nem helyett azt, hogy dehogy! Tetszik, ahogy alakul
az egyénisége. Két érzékeny, kreatív fiam van. Kár, hogy ilyen fiúkról
nem érdemes drámát, vagy regényt írni. Mert az nem érdekes. Csak nekem.
2010.
július 10. [dejóvolna!]
2010. július 9. [Budapest]
2010. július 8. [Itthon.]
Vendéggyerekekkel.
(Felügyelek.)
2010. július 7.
Tervezgetjük
a Fészek Színház évadát. (2010/2011) Októberre felújítjuk két legsikeresebb
diákelőadásunkat. (Káélet és Műköröm.) November környékén
Iskolapélda premier. (Nagy durranás lesz!) Decemberben Mikulásozunk.
(Dől a lé.) Februárban igazi színészekkel Gyenge vagyok. (Hú!)
És nyárra egy vadabb, zaklatottabb, viccesebb HáRoMnőVÉr. (De
hol?) Ez már repertoárnak néz ki. Kár, hogy a Párizs nem lett
újszínházas. Keresünk neki egy helyet, aztán hegedülünk. (Nekünk megmaradt...)
2010. július 6.
A következő
egy hónapban a következő útvonalon élek a következőképpen: Budapest
- Gárdony - Budapest - Zsámbék - Budapest - Szeged - Budapest - Gárdony
- Budapest - Kapolcs - Zalamerenye - Budapest - Zalamerenye - Budapest
- Gárdony. Ez kb. Párizs, oda. (Párizs, érted!)
2010.
július 5. [nami?]
2010. július 4.
Barcikán Csaba
sokat foglalkozott velem. Én
meg vele nem eleget. Jaj!
2010. július 3.
Kazincbarcikán
vagyunk a Fészekkel. Már játszottuk a FÉMet, nem nagyon szerették (szakma),
de tetszett azért (külföldieknek).
Nagyon fáradtak vagyunk. (De jókat eszünk és iszunk.)
Első nap hajnali
négykor keltem - Sütiéket vittem az állomásra, azóta sem sikerült visszahozni
a fittséget.
A fesztivál jubileumi, a társaság vegyes, kommunikatív (jószó!),
még Dani is élvezi. (Néha.)
De jó! Itt van velem a fiam! (Is.)
[Írok
blogot is, itt!]
2010. június 28.
Henry visszatér:
KÁÉLET2.
2010. június 27. [társulatbővítés]
Karola.
2010. június 18. [Bugyi]
Négy év. Lehetne
írni az évszámokat, mettől meddig, de tök mindegy, mert ez volt az a
csoport, amelyik nem búcsúzik igazából sohasem. Nem is sírtunk. Csak
nevettünk. (És ettünk.) Agárd után
úgy tűnt, nem lesz még egy ilyen, de lett. Zsani, Vera, Andris, és a
többiek: Barbi, Heni, Vali, meg egy sor név jöhetne még, olyanok voltak
nekem, mint a gyerekeim, diákjaim, barátaim együtt. Család voltunk.
Szerencse, hogy nincs vége. Csak a hely változik. Meg a célok. Köszönöm,
fiatalok!
2010. június 1.
Az idei Cziczó-díjas:
Toldi András!
2010.
május 31.
Bár
az évad még két hét múlva ér csak véget, az évadzárót ma tartjuk, s
ehhez passzintva íme, az idei statisztikánk: repertoárunkon volt 12
bemutató - ebből 5+1 premier - 61 előadást tartottunk - a fészek színházzal
25, diákszínházainkkal 36 -, ezt kb. 3200 néző látta, 22 színpadon,
11 városban, faluban. Stúdiószínpadunkon - Jemol - 16 előadást tartottunk,
vendégeskedtünk 13 fesztiválon, ebből egyet - Bugyifeszt 3.0 - mi szerveztünk.
Összesen 49 színészpalánta szerepelt darabjainkban. Díjat nem sokat
kaptunk. Ez volt a 2009/2010-es évadunk:
2010. május 29. [búcsúlevél]
Kedves
István, kedves Új Színház!
Másfél
évad után búcsúzunk, s köszönjük meg a lehetőséget.
Amit a ’Kőfal-Pálya’ ígért, úgy is lett: egy amatőr (diák)színház bekerült
a kőfalak közé, és kipróbálta "milyenaz?"...
Olyan a kőszínház, hogy atmoszférája van, kézzel tapintható, magunkba
lehet szívni a szagát, fekete, mágikus. S felül a reflektorok, alul
a világot jelentő deszkák - hát mégis igaz?
Felejthetetlen! Nekünk ezt jelentette.
Kik voltunk mi?
A fiatalok, akik színházat csináltak, vagy valami hasonlót.
Az ügyesek, a tehetségesek, a tehetségtelenek, a jópofák, az idegesítőek,
a gyerekek, a rosszulbeszélők, a nemszínészek, a színjátszók. És a két
magas.
A teltházasok.
A csodabogarak.
Akiket megszeretett az Új Színház. Akiket majdnem mindenki megszeretett.
Akik megszerették az Új Színházat.
Mi voltunk a fémesek.
Köszönjük, hogy azok lehettünk!
Cziczó Attila
és a Fészek Színház társulata
